A „Soós”

A Soós megér egy misét. A borászok nagy generációjának szinte minden tagja a Soósba járt, ma pedig itt folyik tán a legsikeresebb gyorstalpalós OKJ-s borászképzés, telt házakkal. Kamocsay Ákos 1960-64 között volt a kiváló intézet és a szigorú kollégium hallgatója-lakója.

A régi Soós (Borgazdasági Technikum) valahol az egyetem és a középiskola között lebegett évtizedeken át, 1901-ben alapították, amikor a filoxéra utáni rekonstrukcióban a kor legmodernebb színvonalán álló honi önológia csúcsra járt. (Ma legsikeresebb, teltházas ágazata a gyorstalpaló felnőttképzés, ez afféle OKJ-s borászképző).Kamocsay tehát nem a szakma, hanem Budapest miatt ment a borsuliba, de menet közben beleszeretett az iskolába és borászkodásba is. Másodéves korától az ember a tanpincében vett részt  minden héten egyszer a pincegyakorlaton, ahol tényleg mindent megtanult, az  fajta suli volt, ami után az egyetemi gyakorlatok gyerekjátéknak tűntek és nemigen adtak hozzá a középiskolában tanultakhoz. Az egyetemen a tanársegédek helyett a Soósban végzett diákok mutatták meg a többieknek a szakmai fogásokat-teendőket és (se a szervetlen, se a szerves , se a bio-) kémiához nem nagyon kellett hozzátanulni ahhoz, amit az ember a Soósban megtanult.  Klassz régi motoros tanárok voltak az iskolában Békefi Gusztávtól Gazdag Laciig, a kollégiumban meg olyan fegyelem, mint egy katonai középiskolában. Egy elsős ki se mehetett egy negyedikes előtt az ajtón, havonta egyszer mehettél haza, a kimenőt  a magaviselet függvényében kaptad, kemény volt. Minden évben volt egy hetes kirándulás a borvidékekre, a négy év alatt bejárták az országot, a borvidékeken olyan borászok várták őket, akik a Soósban végeztek, jó szívvel kóstoltatták velük a muzeális tételeket Badacsonytól Tokajig.

A Soóst "Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam" néven Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1901-ben létesítette Budafokon. A szervezőmunkára Rácz Sándor szőlészeti és borászati főfelügyelő kapott megbízást, aki a filoxéra elleni küzdelemben, a homoki szőlő termesztésében szerzett kiemelkedő érdemeket. Ő lett a pincemesteri tanfolyam első igazgatója. 1902-ben Neugebauer Zsigmond borkereskedőtől 80 ezer koronáért megvásárolták azt a pincét és a hozzátartozó házhelyet, amelyen jelenleg a Promontorbor Kft irodái (Kossuth Lajos u. 84.) és a borászati szakoktatás iskolaépülete (Kossuth Lajos u. 83.) foglalnak helyet. 1904-ben készült el az oktatás központi épülete, ahová az iskola átköltözött, ez ad ma is otthont a borászati oktatásnak. A tanfolyam hallgatói a tanpincében sajátították el a borkezelés különböző eljárásait és szereztek gyakorlatot a borászati gépek kezelésében. Kiegészítésként a kádárműhely munkáját is megismerték. A pincemesteri tanfolyam pincéjében felhalmozott tekintélyes borkészlet - amelyben az ország valamennyi borvidéke és jellegzetes borfaja képviselve volt - bő gyakorlati anyagot szolgáltatott. A szakiskola az 1951/52-es tanévben Szőlészeti és Borászati Technikum lett. Jelentős változás, hogy ebben az évfolyamban szerepelnek először – és később már rendszeresen – a leánytanulók, valamint, hogy a felvételi korhatár már nem a 17. év, hanem az általános iskola befejezése (14. év). A technikum 1966-ban átalakult szakközépiskolává, ahol részben megváltozott tananyaggal, gépészeti, műszaki ismeretekkel bővítve sajátították el szakmájukat a beiratkozott tanulók. 1967 decemberében felvette az intézmény a neves borásztudós és pedagógus, dr. Soós István nevét.  

Vissza