EN

A Neszmélyi borvidék 1.

2016/03/01

A Neszmélyi borvidék (nem is olyan régen még Ászár-Neszmélyi borvidék) története állítólag Probus császár, a légióit is szőlőtelepítésre befogó római uralkodó legendájával kezdődik. Azt ezt követő honfoglalás, majd a kora-középkori időszak kevés érdemleges információval szolgál. A borvidékhez tartozó Tata, legfőképpen a vár 1410 után Zsigmond királyunk kedvelt tartózkodási helye volt, és ha hinni lehet a korabeli iratoknak, a magyar császár a környék borait sem vetette meg.

Neszmély Zsigmond birtoka volt ez időtájt, Ászár pedig királynői birtok volt. A Zsigmondot a magyar trónon első Habsburgként követő I. Albert 1439 október 27-én Neszmélyen hunyt el vérhasban.

A mohácsi csatavesztés után az átvonuló török hadak szinte megsemmisítették a vidék településeit és lakosságát, bár egy 1581-ből ránk maradt irat szerint Ászár ekkor újra jelentős település, a földesura pedig Mehmed szpáhi.

A törökök kiűzése után csak lassan tért magához a vidék. Tata Esterházy birtok lett 1727-ben, akik a magyarok mellé németeket is betelepítettek a vidékre. Neszmélyt a XIX. század közepén vásárolta meg a Zichy család, ami a falu prédikátora (Beretzki Márton) által írt egyházközségi krónika szerint nem is csoda: "Bor különössen sok és jó termett, úgy hogy 1779-től fogva ilyen nem termett, igen édes...". Ászár 1712-ben került az Esterházy család tulajdonába. A szintén a borvidékhez tartozó Esztergomot szintén nem kímélte a török hódoltság, az igazi újjászületés itt csak 1820-ban kezdődött, amikor a korábban (1543-ban) elmenekült esztergomi érsek Nagyszombatról visszatért a városba. Kesztölc és környéke az esztergomi káptalan birtoka volt és lett újra a török hódoltság után.

Schams Ferenc így írt a neszmélyi borokról 1832-ben: "A neszmélyi bor vitathatatlanul a komáromi ispánság legjobb bora, a legelőkelőbb fehér asztali bora Magyarországnak, és mind jósága és tartóssága, mind pedig finoman kellemes hegyíze miatt bel- és külföldön egyaránt ismert. Nevét a jelentéktelen kis faluról, Neszmélyről kapta, mely a Duna jobb oldalán, a hegység keleti szélén fekszik. Ez a hegység úgynevezett promontórium (a hegy előfoka), már Csabánál kezdődik, és a Duna mentén félkör formában Almásig terjed, ahonnét dél felé Dotis (Tata) irányába fordul. A hegység leginkább agyagból, homokból és itt-ott kőtörmelékből áll, háttal a főhegységnek, és a Duna felé lejt."

Szintén Schams jut arra a (vitatható) megállapításra, hogy miután a szőlőhegyek fekvése és talaja nem indokolja az egyébként magas minőséget, annak oka egyedül a furcsa metszési módban keresendő, minek következtében a neszmélyi gazdáknak jóval kevesebb szőlője terem, mint a budaiaknak. (Ez a korabeli terméskorlátozás iskolapéldája!!!) A szerző szerint egyébként a legjobb bor a Pap-hegyen termett, de a Meleges és a Kásás-hegy borai is ismertek voltak előtte.

Elek 1848-ban így ír Neszmélyről: "A tatai járásban legtöbb falu termeszt bort […]. Jóságra nézve mindeniknek koronája a neszmélyi. Fő tulajdonsága, hogy 4-5 esztendő alatt érik meg tökéletesen, s ekkor fejti ki minden erejét, mind kellemetes zamatját, melly olly igen kedveltetik. A kifejlődést előmozdítja a jó pincze. Különös, hogy a neszmélyi hegy, melly sem fekvésére (arczczal északnak dűl, délre magasabb hegyek környékezik), sem alkotó részére (agyag, és fövényes homok), sem szöllőfajaira nézve (legtöbb a mézes, és sárfejér és a muskotály, vagy dinka alig tünik fel), valami rendkívülit nem igérhet, mégis a Dunára való fekvése, a kellemetes mérsékelt éghajlat, a szöllőmunkások bánásmódja, melly szerént a vesszöket nagyon elmetszvén, kevesebb, de jó fürtöket érlelnek (melly jó szokást azonban némellyek már elhagynak és inkább termésöket szaporítani, mint javítani törekszenek), főkép pedig a természet kifejthetetlen titka olly kedves nectárt teremt elő, hogy hazánkban a legkedvesebb csemegeborokhoz méltán hasonlítható."

Íme, ezek a Kamocsay Prémium keletkezésének történeti előzményei.

(folyt. köv.)


Vissza